Megvolt, jó volt. Jöhet a többi.
Mondhatjuk, hogy jól kiengesztelődünk fiataljaink ügyében, mint ahogy eddig, hisz erről szólt a hétvége, ami ebben megerősített.
De lehet, hogy kissé másképpen kellene…?
Szombati nap reggelén a mi Dsida Jenőnk talán még sohasem szólt oilyan szépen negyven férfihoz , mint most, az Ének az egész világnak című versével, Tamás tolmácsolásában.
„…Itt jövök én, itt vagyok én és itt vannak a társaim,
velem vannak a társaim, mind éhesen, mézédesen,
erős-huszonkétévesen és úgy kérdezzük a jajgató világtól:
– Hát van valami, ami lehetetlen?
Van valami, amit nem lehet merni;
Van valami, amit nem lehet akarni?
Most mi jövünk. S a mi jövőnk terül ki csillogón a napra…”
Én ezzel büszkén kiengesztelődnék, már csak azért is, mert az én fiam szavalta a verset „erős-huszonkétévesen”, és a vejem is ott volt. Szóval jó kis kötőanyag az ilyen.
De voltak, akiket hiányoltam, és rosszul esett, hogy ígérték , itt lesznek, de nem jöttek el… Igérték, hogy ez lesz, meg az lesz, de nem az lett. Ezzel is ki kell engesztelődnöm.
Jenő püspök urunk, köszöntőjében bátorságra buzdította a katolikus férfiakat.
Ezzel megmondta, hogy szerinte mi van.
Csak éppen azt nem mondta: emberek térjetek magatokhoz, hisz keresztény, katolikus férfiak vagytok…!
Sőt a Püspök úr, hála Istennek, következetes : a múlt vasárnap a szószékről katolikus iskola űgyben kérte számon a híveken a beiskolázási létszám csökkenését. Csak éppen ezt nem kérdezte – pedig tehette volna : milyen hívek vagytok ti , hogy odalökitek gyerekeiteket a szekularizált világ eszméinek, iskoláinak ?
Na, ezzel engesztelődj ki…! De ettől könnyebb próbálkozás felháborodni, és azt mondani a Püspöknek szentmise után, hogy gondolja át, miket prédikál, mint ahogy tette ezt meggondolatlanul egy fiatal és szeretett reménységünk, aki történetesen nem egyházi iskolában nevelkedett, és volt már merítése a nyugati életszemléletből…
És jött P. Jakabos Barnabás SJ.
A jezsuita rendről tudjuk, hogy tanító rend. Nem egyszerű feladat tanítani, tudván, hogy minden a fejekben dől el. …Tudván, hogy a tudás hatalom, és a nem tudás, az kiszolgáltatottság.
Aki azt hiszi, hogy gyerekének, unokájának nevelésből és oktatásból elég amit az iskolában kap, az tényleg kiszolgáltatottság párti.
Egyházi iskolában több esély van egész embert nevelni – de itt is csak következetes szűlői rásegítéssel !
Hiába a tanárok áldozatos munkája , de hiába a felmenők hagyatékát átmentő szülők fájdalma is a kiüresedő otthonok, terek és templomok láttán, ha nem tudják megkérdőjelezni és ellensúlyozni az agyelszívást, ha nem tudják felmutatni az itthon maradás keresztútjából fakadó feltámadást – apropó húsvét.
A politikai és állami nyomásnak leginkább kitett nem egyházi iskolában, ahol a fiatalok többsége tanult, ezt kevesebben tudták megtenni.
Ha tudták volna az elmúlt 2-3 évtized alatt, most nem itt tartanánk, hogy fogjuk a fejünket közösségi fenntarthatóságunk okán. Nem mindegy, hogy mi lesz 10-50-100 év múlva. Ha Jézus Krisztusnak mindegy lett volna, hogy mi lesz, nem vállalta volna a keresztet.
A nevelés, oktatás vissza kell térjen az önmagát, környezetét , felmenőit és örökségét valóban tisztelő és szerető ember kialakításához.
Nem a képtelen ember, hanem Isten képét környezetében és önmagában is meglátó és értő ember kialakításához kell visszatérni- nekem ezt sugallták Barnabás beveztő gondolatai is.
És hogy jön ide a kiengesztelődés?
Próbálj ne kiengesztelődni kiszolgáltatottságodban, tehetetlenségedben, amikor elrontottál valamit, amikor fiad, lányod leint , hogy ő elmegy, mert itt nem lehet boldogulni, vagy amikor nagyon hiányzik valakid, vagy amikor nagyon utálsz valakit …- hogy csak néhányat soroljak. Ha nem tudsz kiengesztelődni, tönkremész, bedilizel, esélyed sincs kimászni a gödörből. De a kiengesztelődés nem jelenti a tehetetlenséggel való megbékélést, az „úgyis lesz valahogy” szemléletre való ráhagyatkozást. A kiengesztelődés létszükséglet, és cselekedeteidből fakad. Benne van Isten és a közösség. Élj vele ! Alapvetően erről szólt Barnabás előadása, de azokat az árnyalatokat, amelyeket megcsillantott a kiengesztelődés témájában, csak ő tudná mégegyszer érzékeltetni.
A bölcsesség gyöngyszemei ezek, így visszük tovább tudatunkban és tudatalattinkban.
Előadása óta csend van, pedig utólag körlevélben kértem, hogy aki teheti, írjon le egy-két saját élethelyzetet , amelyben a kiengesztelődés segítségére volt, és küldje el, hogy jelentessük meg egy erről szóló füzetben, ezzel is segítvén a rászorulókat. Csak ígéret jött….Talán még mindig ülepszik, rendeződik a téma a fejekben.
Előre látva , hogy nehéz lesz ezzel mit kezdeni, az előadást követően, a szombat déli kiscsoportos beszélgetések keretében, helyzetértékelési gyakorlatokkal próbáltuk segíteni az összefüggések jobb megértését.. Slágerek vezették fel a témákat , Ocho Macho: Jó nekem , Anna and the barbies: Kezdjetek el élni, Zorán: Apám hitte, Republic: Ki viszi át a szerelmet, és megint Zorán: Kell ott fenn egy ország.
Hangulati izelítőként, gondolatébresztőként most is meghallgatásra javasolom ezeket. Van egy íve a sorrendnek…
A szombat délutáni keresztút a Kossuth kertben, élő példája volt annak, hogy mitől „miénk itt a tér” és mitől keresztény. Ahhoz is katolikus férfiak szövetsége kellett, hogy ez kiderüljön, és immár néhány éve hagyományosan megerősítést nyerjen a húsvéti időben. Esetleg jó volna gyakrabban kimenni ilyenszerű rendezvényekkel…?!
Fiatalok álltak a keresztút stációinál, és ennek szép áthallása van. Nagyon rendjén van az, ha fiataljaink érzékelik, hogy a mindennapi életben mi konkrétan visszük a keresztet értük is, és hogy ezt lehet nagy hittel és méltósággal is tenni, mert ettől feltámadás várható.
Ami igazán bizonytalanná teheti a fiatalt, az a szűlő, a tanár, az ismerős nyavalygása, pesszimizmusa és kishitűsége az élettel, az összefogással, valamint a munka becsületével kapcsolatosan. Ezekkel lehet igazán elzavarni őt, hogy a több pénz és kevesebb munka, a jobb megélhetés reményében hagyjon itt mindent, amiért a felmenői küzdöttek, és legyen idegen társadalmak értékes kiszolgálója. Ez a szemlélet – tetszik, nem tetszik- , az elmúlt évtizedek nevelésének hozadéka, amit tetéz a mostani liberális agymosás, és az ezzel szembeni közönyünk.
Az esti szentségimádás belső űgy . Ha volt szerencséd férfit hallani hangosan és kötetlenül imádkozni szeretteiért és mindenért ami fontos számára, akkor ezt a szentségimádást így kell elképzelned. Egyszerre személyesnek és közösséginek. Kérdés, hogy aki ilyenben még nem vett részt , mit érthet most ebből? Maradjunk annyiban: idáig eljutni férfidolog, és nyitott szellem kell hozzá. Olyannyira, hogy ott legyen a Szentlélek.
És ezek után?
Ezek után, kemény kihívásként itt van például Zoli barátunk hirtelen elhúnytával a magára maradt család , az apa nélkül maradt négy fiú. Sokunknak felvillant, hogy ilyen helyzetben hogyan lehet kiengesztelődni…
Kérdés, hogy Férfiszövetségként tegyünk-e valamit, és ha igen, mit tegyünk értük ? Az első nekibuzdulás az volt, hogy jőjjön Sándor, a család közeli barátja, és Ő mondja meg. Jött, de nem lettünk okosabbak. …Bár van már számlaszám, ahova pénzt lehet utalni, és ez is valami.
De most , a március végi férfiszövetségi hétvégénk tükrében is, többről van szó mint pénzgyűjtésről Zoli családjának megsegítésére.
Vajon eljutottunk-e odáig, hogy érezzük a kökemény kiengesztelődést ebben helyzetben , és hogy tudjuk, ez a család , a négy gyermek , nem a sajátunk, de a miénk. …Mint a többi, akiket ismerünk vagy még nem ismerünk.
Komsa József
2017. húsvét harmadnapján
