A május elsején ünnepelt Szent József (Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának) liturgikus emléknapját XII. Piusz pápa vezette be 1955-ben.
József foglalkozását tekintve ács volt – egyszerű kétkezi munkás. Ezért tekintünk rá úgy, mint a munkások védőszentjére. A munkásság vallási közömbössége azonban nem minden országban volt egyértelmű. Gondoljunk csak a lengyel Szolidaritás Mozgalomra, mely Gdansk munkásai között született meg és borította lángba az országot és Kelet-Közép-Európa népeinek szabadságszerető szívét.
Lech Walesa a keresztet, a Fekete Madonna képét választotta szabadságharcuk szimbólumának. A munkások lelki támaszt is kerestek és papokat kértek a gyárba szentmisék bemutatására és szentgyónásuk elvégzésére. Az egyik legismertebb közülük a vértanúhalált halt Jerzy Popieluszko atya volt.
A 2001 februárjában megalakult férfiközösségünk “Szent József – a munkás”-t választotta névadónak és pártfogónak. Ezzel jeleztük, hogy mire vállalkoztunk:
- Erősen és reményteljesen hiszünk
- Becsületesen és igényesen dolgozunk
- Oltalmazzuk a családot, mint a teremtett világ alapsejtjét
A mai napon ünnepeljük azokat a milliókat, akik csendben, a háttérben meghúzódva, a munka fáradtságait hordozva élik mindennapjukat. Dolgoznak családjaikért, a jobb jövőbe vetett hitükért. A sok Szent József-es lelkületű édesapáért mondjunk köszönetet és imát ezen az ünnepen, ha még tudunk, akkor lépjünk oda hozzájuk és öleljük át őket, mert sokat jelentenek számunkra, még ha ritkán is mondjuk el nekik…
